INTERJÚ Miklósváry Péterrel

INTERJÚ Miklósváry Péterrel

Az interjú a kárpátaljai magyar baptista közösség hétköznapjait bemutató “ÉLETJEL” Magazinban jelent meg.


– Mikor és hogyan ismerkedtél meg a “The Grain Game” világával?

– Egyszer egy vajdasági barátom, Nyúl Zoltán hívott el hozzájuk Szerbiába, hogy segítsek nekik egy egyhetes gyerektáborban főzni, mivel tudta rólam, hogy szakács vagyok. A szakácsnőjük sajnos balesetet szenvedett, és segítségre lett volna szükségük. Azt mondtam neki, hogy “bocs, de nekem el kell tartanom a családomat”. Akkor épp annyit kerestem, hogy minden nap meg volt az aznapra való. Szóval inkább önző voltam, mint udvarias. Két hét múlva viszont alázatosan felhívtam, hogy él-e még a lehetőség és elmehetnék-e segíteni neki, mert Isten Lelke meggyőzött arról, hogy mégiscsak ott kell lennem. Ráadásul az Istennek olyan terve volt akkor, hogy az  ócsai baptista testvérek éppen gyűjtést szerveztek, és az összegyűlt összeget velem küldték el. Ez az összeg fedezte a táborozás és étkezés költségeit 100 gyereknek. Ebben a táborban ismertem meg a Grain Game-et, mint módszert. Nem sokat láttam ekkor belőle, de egy dolog nagyon meglepett, hogy amikor a tábornak vége lett, a 13-15 éves tinédzserek is nagyon szomorúak voltak, és ott lógtak a Chipnek és a többi amerikainak a nyakán, mert annyira jól érezték magukat a táborban. Ennyiből is láttam, hogy ez egy nagyon jó módszer, amelyben az evangéliumot eljuttatják a gyerekeknek. Hát így ismerkedtem meg az első táborban a Grain Game-mel.

– Milyen változást hozott az életedben az, hogy bekapcsolódtál ebbe a szolgálatba?

– Az első változás egy nagyon nagy meglepetés volt. Soha nem dolgoztam előtte gyerekekkel, és soha nem gondoltam volna, hogy negyven éves koromra ilyen új irányt vesz az életem. Amikor ezt nagyon nehezen, de elfogadtam, akkor Isten napról-napra, lépésről-lépésre képessé tett arra, hogy a gyerekekkel megtaláljam a hangot, közösséget vállalni velük, segíteni és szeretni őket. Ez volt az egyik változás. A másik az egy nagyobb változás volt, ugyanis, amire idáig eljutottam, már eltelt két év, és addigra egy nagy nemzetközi cégnek lettem az igazgatója. Jó fizetéssel, céges autóval. Kényelmes állás volt, nagyon szerettem, a fizetésem is kielégítő volt. Nagyon boldog voltam így. 2013-ban kérdezte meg Chip Riley, a Grain Game módszer kitalálója, hogy nem lenne-e kedvem vele dolgozni. Elmondta, hogy a Grain Game-ben nincsenek fizetett alkalmazottak, és ő nem tud fizetni majd nekem, tehát így kellett mérlegelnem, hogy tudom-e vállalni, és főállásban fizetés nélkül dolgozni, vagy nem.

– Hány helyen és hány gyerek felé végeztél szolgálatot ezzel a módszerrel a Kárpát-medencében?

– Ezzel a módszerrel nem csak a Kárpát-medencében szolgáltam, hanem nagyon sok más országban is, de ha a Kárpát-medencéről van szó, akkor a következő országokban: Magyarország, Ukrajna, Románia, Szerbia. Ezenkívül még Albániában, Montenegróban, Boszniában, Makedóniában, Koszovóban és Belgiumban szolgáltam az elmúlt hét évben. Ezekben az években körülbelül 100 tábort vezettem. Kárpátalján 10 településen, Vajdaságban 3, Romániában 10, Magyarországon 10, összesen tehát 33 helyen. Munkatársaimmal évente legalább 20 tábort tartottunk, nagyrészt 20 és 90 fős táboronkénti létszámmal. Mindent összeszámolva körülbelül 8500 gyereket értünk el ezzel a módszerrel a hét év alatt.

– Mi volt a legrosszabb élményed, amióta ezt csinálod?

– A legrosszabb élményem azt volt, amikor Koszovóban, amely egy muszlim ország, egy autóbalesetbe keveredtünk. A rendőrök bevittek a bíróságra, mert le akartak csukni. A bírónő elítélt, de közben a családom kint várt rám a kocsiban. Nem tudták, hogy mi lesz velem. Ahogy ott ültem a két rendőr között a bíróságon, vártam a következő lépést, elkezdtem imádkozni és egyszer csak azt vettem észre, hogy a két rendőr egyre idegesebb lett. Később szóltak, hogy megpróbálnak nekem segíteni, és kihívták a magyar konzult. Rájöttem, hogy azt tervezték, és azt akarták elérni, hogy megbüntessenek 50-60 ezer eurós pénzbírságra, ezen felül pedig három napi börtönbüntetést akartak kiróni rám. A konzul tolmácsa jóban volt a mellettem ülő két rendőrrel, és kiderült, hogy voltak közös érdekeltségeik. Úgy tűnt, mintha a rendőrök megijedtek volna, hogy elveszítik a közös kapcsolatot, és Isten ezt a helyzetet használta a megmentésemre. Amikor kijött a konzul, akkor már egész más hangon beszéltek velem. Kiderült számukra, hogy korábban, 2000-ben Koszovóban “államilag” kitüntettek a koszovói népért végzett munkámért. Abban az időben ugyanis misszionárius voltam a családommal Koszovóban, kórházakat szereltünk fel, iskolákat segítettünk, és rengeteg élelmiszersegélyt osztottunk ki. Ahogy ez a tény kitudódott, már egészen máshogy álltak hozzám, bocsánatot kértek, és végül 8,5 eurót kellett fizetnem a papírmunka miatt.

– Mi volt az a különleges pillanat, ami megerősített?

– 2014-ben Diósgyőrben csináltunk egy gyerektábort, ami nagyon nehéz terep volt. A protestáns egyházak sajnos a lakótelepi misszióval, gyerekmisszióval nem igazán foglalkoznak, mivel ez egy nehéz terepnek számít. Elmentünk, és nagyon kemények voltak velünk a gyerekek, mindig borsot törtek az orrunk alá, és még a kocsinkat is megrongálták. Végigcsináltuk a tábort, de nagyon nehezen. Amikor a következő évben eljött az idő, hogy újra elmenjünk ide, azt mondtam, hogy nem megyek oda, de végül persze mégis elmentem. Kicsit tartottunk a fogadtatástól, de amikor leparkoltuk a busszal, gyerekek szaladtak oda hozzánk
és körülrajongtak. Megörültek nekünk, hogy újra eljöttünk hozzájuk, és azt kérdezték, hogy : “Péter bácsi, megint eljöttetek hozzánk, és tanítani fogtok minket a Bibliából?” Akkor megerősödött bennem, hogy Isten valóban az ilyen sorsú gyerekeket is fel akarja emelni, és hogy engem éppen ezzel a feladattal bízott meg.

– Hogyan kerültél Kárpátaljára a Grain Game-mel?

– Először egy amerikai csapattal érkeztem. Akkor ismerkedtem meg Kelemen Saobolccsal és Krisztinával, akik megívtak, hogy tartsunk Kisdobronyban is egy Grain Game tábort. Azután megismertem Nagy-Kasza Dánielt és feleségét, Lonát majd Zápszonyban is tartottunk tábort. Rajtuk keresztül sikerült több kárpátaljai településre is eljutni és tábort szervezni.

– Miért tartottad fontosnak, hogy Kárpátalján munkatársakat képezz?

– Azt korán felismertem, hogy ezt a munkát nem fogom egyedül bírni, és szükségesnek láttam, hogy munkásokat képezzünk. Amikor a táborokat csináltuk, láttam, hogy sok olyan lelkes fiatal van, akik képesek ezt a módszert megtanulni és egy tábort levezetni. Nyitottak voltak és akartak szolgálni, minden nehézségük
ellenére. Többször kijöttünk és tanítottuk ezt a módszert, odafigyelve azokra a biztonsági előkészületekre is, amik betartása nélkül komoly balesetek is adódhatnak. Azután a felügyeletünk alatt levezettek pár tábort, ami egész jól sikerült. Idén már teljesen egyedül szervezték meg a táboraikat, mi pedig a háttérből, imatámogatásunkkal segítettünk. Istennek legyen hála, jól sikerültek!

– Milyen terved van  a jövőben a Grain Game-mel kapcsolatban?

– Az elért eredmények alapján nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a módszert megosszuk gyülekezetekkel, különböző egyházakkal, vasárnapi iskolai tanítókkal, mert a módszer jelen esetben még eredményes a 10-15 éves gyerekek között. Látásunk az, hogy meg akarunk szólítani minden gyereket, minden nemzetből és meg-osztani velük az evangéliumot. Ehhez keresünk segítséget, munkatársakat és támogatókat. Továbbra is szeretnénk konferenciákat, tréningeket szervezni, konferencián belül beszámolni arról, amit az Isten tett rajtunk keresztül a gyerekek életében. Ezek nemcsak az ismeret és tapasztalatok átadásáról szólnak tehát, hanem lelkesítenek is, hiszen Isten kegyelméből már sok jó gyümölcsöt termett ez a szolgálat. A tréningeken keresztül tovább képezzük a jövő tanítóit, akik ennek a módszernek a segítségével is hatékonyan oszthatják meg az örömhírt.